Kárpátalja festői tájai, természeti látványosságai mindenkit lenyűgöznek, az embereknek, akik első alkalommal járnak itt, szinte eláll a lélegzetük a sokszínűség láttán. Hasonló érdeklődésre tarthatnának számot az emberi múltunk forrását bemutató régészeti lelőhelyek is, amelyek egy-egy kirándulás fénypontját is jelenthetik.
Az ősemberek telephelyei, illetve az egykori várak romjainak régészeti feltárása számos érdekességre derít fényt, többek között arra, hogy itt, a népek országútja mentén megfordultak a szkíták, a kelták, a dákok, a rómaiak, különféle germán eredetű népek, s ezek mind hatással voltak a helyi sokszínű kultúra és hagyomány fejlődésére. S bár Kárpátalja, mint olyan, abban az időben nem létezett, azonban a régészeti leletek is alátámasztják egy állandó, letelepedett népesség (mondhatjuk úgy, hogy helyi lakosság) jelenlétét. Hogy mi vonzotta őket ide, nem tudhatjuk. Talán a kellemes klíma, a gazdag ásványi kincsek, vagy talán az, hogy a hegyek viszonylagos védelmet kínáltak az ellenségeikkel szemben? Annyit azonban tudunk, hogy itt található Kelet- és Közép-Európa egyik legrégebbi emberi lakóhelye – a királyházai ősemberi telep.
1974-ben tudósok egy csoportja Vlagyiszlav Glagyilin régész vezetésével tárta fel ezt a páratlan leletegyüttest, amely ebben az időben hatalmas szenzációnak számított. Azért nevezik királyházainak, mivel a telep a nagyszőlősi járási Királyháza nagyközség határában fekszik. Területileg azonban a velétei önkormányzathoz tartozik, hiszen a Verh és Bejvar csúcsok közötti hegyoldalban fekszik.
A telepet egészen a 90-es évek elejéig kutatták, s mint V. Glagyilin írta, ez idő alatt „16 kulturális réteget tártak fel, amelyek gyakorlatilag egymásra települtek itt. A legősibb, s ezáltal a legalsó réteg a Günz-jégkorszakkal egyidős, azaz 1 millió évvel ezelőtt keletkezett. A legutolsó feltárt kőkorszaki (paleolitikum) réteg a Würm-jégkorszak idején létezett, azaz 50 ezer éves lehet”. Az átlagos kárpátaljai polgárok számára ezek valószínűleg semmitmondó tények, azonban az a tudat, hogy ez a táj közel egymillió éve lakott, sokak számára megdöbbentő lehet.
Megjegyzendő tény, hogy a feltárások idején mindösszesen 1500 négyzetméternyi területen kutatták az ősember telepeit, amelynek teljes nagysága kb. 10 négyzetkilométer is lehet.
A kutatások során több tízezer munkaeszköz – kések, lándzsahelyek stb. kerültek napvilágra, több tucat időben és térben is különböző kulturális rétegből, amelyek révén sikeresen tudták rekonstruálni az őskorban élt emberek mindennapjait, illetve anyagi kultúráját.
Sajnos a telep egy jelenleg is működő kőbánya szomszédságában áll – gyakorlatilag maga is egy bánya, amelyet napjainkban sem kutatni, sem pedig felkeresni nem lehet.
Folytatása következik…
Залишити відгук
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.