Kire szavazna március 32-jén Tarasz Sevcsenko?

Erről morfindírozott Oleg Ponomar, a neves blogíró.

Sevcsenko nagy valószínűséggel tisztában volt az események ok-okozati összefüggéseivel. Azaz a moszkovita elnyomás felszámolása nélkül semmi sem történhet meg.

&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; <em>És a megújult földön</em>

<em>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Az ellenség nem lesz soha,</em>

<em>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; És lesz a fia, és az anyja</em>

<em>&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; És lesznek emberek a földön.</em>

Sevcsenko tisztában volt azzal is, hogy mi a prioritás. Azaz mi a legfontosabb és a legszükségesebb.

Sevcsenko képes volt előre tekinteni. Ugyanakkor képes volt felülemelkedni és madártávlatból szemlélni az eseményeket. És valószínűleg tisztában volt azzal is, mi az az Sors Kereke.

Tarasz Sevcsenko egyértelműen rendelkezett a megfelelő intelligenciával.

Ugyanakkor rugalmas is volt, nem volt makacs és nem feszítette a büszkeség sem.

Tudott megbocsátani. De tudott szeretni is.

Optimista jellem volt. Igyekezett mindenben meglátni a pozitívumot is.

A legfontosabb! A legeslegfontosabb:

Sevcsenkonak volt hite! Hitt abban, hogy Ukrajna egyszer szabad ország lesz.

Keljetek fel, zúzzátok szét

valamennyi láncot,

zsarnok-vérrel öntözzétek

a szent szabadságot.

S akkor majd a nagy családban,

csendes szóval hordozzátok

szabad, új családban

nevem a hazában.

Nos, Önök szerint kire adná március 31-én szavazatát Tarasz Hrihorovics?