Azokban a ma már távoli 90-es években Ukrajna sokadik alkalommal vetette le magáról a jobbágyság bilincseit. Akkor úgy tűnt, végre békés égbolt alatt „népek nagy, szabad családjában” élhetünk majd.
1990-ben Nagybereznán került sor Kárpátalja első Sevcsenko-szobrának a felavatására. Ezzel kapcsolatban tette közzé a Facebookon gondolatait Віктор Ковач, az akkori események egyik résztvevője.
– Holnap méltatjuk Tarasz Sevcsenko születésének 205. évfordulóját. Összegyűjtöttem néhány 1990-ben készült fényképet, amely az első Sevcsenko-szobor felavatását örökítette meg Nagybereznán. A RUH helyi alapszervezete az esemény kapcsán összegyűjtötte Kárpátalja legismertebb költőit, íróit.
Akkor még senki sem hitte, hogy a függetlenség kivívását követően nem egy forradalmat kell megélnünk, illetve részesei leszünk egy háborúnak is. Sevcsenko születésének 205. évfordulója alkalmából azon is el kell gondolkodunk, hogy a fejekben lezajló forradalom igen csak lassú folyamat, éppen ezért…
«Доборолась Україна
До самого краю.
Гірше ляха свої діти
Її розпинають.
Замість пива праведную
Кров із ребер точать.
Просвітити, кажуть, хочуть
Материні очі».
A Viktor Kovács által beküldött fényképek igen gyenge minőségűek, de azok számára, akik felismerik magukat, valószínűleg kellemes perceket okozunk.
Залишити відгук
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.